Soha ne becsüld alá azt a megnyugvást, amit egy macska adhat - nincsenek szavai, de apró érintéseivel, bökdöséseivel, odabújásaival kimutatja irántad érzett szeretetét - és megpróbálja elterelni a figyelmedet a bánatodról.
A macska nem ugrál föl rád, nem nyalja összevissza az arcodat, nem szaladgál őrülten körülötted, hisztérikus hangokat kiadva. A macska az ajtóban vár, nagyon finoman a lábadhoz dől, és rezonál.
Amikor kicsi voltam, a családom tyúkokat tartott. Mindig volt legalább egy tucat csirkénk, és ha valamelyik elpusztult – elvitte a héja vagy a róka, vagy valami ismeretlen tyúkvész –, az apám vett helyette másikat. Átveze-tett a közeli baromfitelepre, és egy új csirkével a zsákban tértünk haza. Az új csirke bevezetése a már összeszokott társaságba körültekintést igényel. A jövevényt nem lehet csak úgy bedobni a tyúkok közé, mert akkor betolako-dónak tekintik. Ehelyett az embernek az éjszaka kellős közepén, amíg a ba-romfitelep lakói alszanak, óvatosan be kell csempésznie az új szerzeményt a tyúkólba. A csirkét a kakasülőre kell helyezni, a többi csirke mellé, és láb-ujjhegyen kell kilopózni az ólból. Reggel, amikor a tyúkok felébrednek, nem szúrják ki az idegent, mert azt gondolják magukban:"nem láttam meg-érkezni, tehát bizonyára mindig is itt volt..." Az egészben az a vicces, hogy az újonnan érkezett csirke sem emlékszik arra, hogy ő csak most csöppent ide, mert azt gondolja: "bizonyára mindig is itt voltam..."
Ha koffein és cigaretta nélkül el tudod kezdeni a napot, mindig kedves vagy bármelyik tagod fájjon is, és minden nap képes vagy ugyanezt megtenni, megérted hogy szeretteid épp most nem tudnak időt szakítani rád, egy gazdag barátot nem szeretsz jobban egy szegénynél, hazugságok nélkül szembe tudsz nézni a világgal, a feszültséget képes vagy legyőzni orvosi segítség nélkül, el tudsz lazítani pia vagy fű nélkül, őszintén elmondhatod magadról hogy nincs benned előítélet fajta, nem, bőrszín, nemzetiség, politikai hovatartozás iránt, akkor majdnem elérted a fejlődésnek azt a szintjét, ahol a kutyád áll.
A kutyatartáshoz hozzá tartozik, hogy lehullik a vakolat, kinyílnak a párnák és cafatokra tépődnek a szőnyegek. Mint minden kapcsolatnak, ennek is megvolt az ára. Olyan ár volt, melyet elfogadtunk, s mely egyensúlyban volt az örömmel, a szórakozással, a védelemmel és a barátsággal, melyet adott nekünk. Abból a pénzből, amit a kutyánkra és az összes általa tönkre tett dologra költöttünk, egy kis jachtot vehettünk volna. Viszont hány jacht várja egész álló nap az ajtóban, hogy az ember hazamenjen? Hány jacht él azért a pillanatért, hogy az ember ölébe mászhasson, vagy hogy leszánkázhasson a domboldalon gazdája képét nyalogatva?
A fekete macska búsan bandukolt. Nem csoda, hisz szegény csonkafarkú volt. Tizenharmadikán, s persze pénteken lett kunkori dísze ilyen éktelen. Azért vesztett el abból egy darabkát, mert az úton maga előtt szaladt át...
Egy csiga azt leste a magas buckáról, hogy ki jégre megy, elhasal, bukdácsol. Figyelte csak egyre, dideregve, fázva, mert érdeklődését roppant felcsigázta. Majd töprengve egy-két hetet, alkotott egy elméletet: - Talpon marad a síkoson, ki csak araszolva oson. És hogy bizonyítsa ezt az eszes tételt, jégre ment, és estig csúszott is egy métert. Látjátok! Nem esem! Csúszó csoda vagyok! - szólt ki diadallal, aztán odafagyott.
Néha irigylem az aranyhalakat. Nekik csak pár másodpercnyi emlékezőképességük van. Képtelenek követni egy gondolatsort. Mindent először élnek át. Minden egyes alkalommal. Mivel ők nincsenek tudatában ennek a hiányosságuknak, az élet maga a beteljesült álom számukra. Egy nagy buli. Örvendezés reggeltől estig. És persze éjjel is..