A macska fekete-ezüst csíkozású, háztartási kendermagos. Füle, mint a denevéré. Szeme kuviké, szempillája félméteres. Farka antenna, még három másik cicusnak is futná belőle. Hátsó lábai, akár a kengurué. És tudja, hogy gyönyörű. Peckesebb aligha lehetne.
Egy kutyának nem kell se luxusautó, se hatalmas ház, se drága ruhák. Beéri egy útszélen talált bottal. Lehetsz gazdag vagy szegény, buta vagy okos, agyafúrt vagy tökkelütött, a kutyádnak mindegy. Õ csak szeretetet kér és ad. Hány emberrõl mondhatod ezt el? Hány ember szeret feltétlen és olthatatlan szeretettel? Hány ember mellett érzed, hogy ami te vagy, az különleges?
Mások nevezzék csak gyöngeségnek az állatszeretetet, gúnyoljanak ezért – te sétálj csak nyugodtan a kutyáddal. Jó társaságban maradsz, s Isten is tudja ezt.
Egyik mezei sétáján, néhány lépésnyire maga előtt, felfedezett egy csigát. A csiga, mihelyt észlelte a közeledőt, sebesen a házába bújt.
A Pálcikaember nagyon szerette volna látni őt, leginkább a teleszkopikus szarvacskák érdekelték. Letérdelt, arcát a fűbe rejtette. Hajára bogarak szálltak, de ő mozzanatlan, merő tekintettel várta a szarvacskákat.
Nicsak, két csiga, állapított meg egy arra sétáló idegen.
Startlaphoz
RSS