Amikor Isten megteremtette az első emberpárt, elhalmozta őket a Paradicsomban minden jóval, míg végül már csak két dolog maradt, amit szétoszthatott közöttük. Feltette hát nekik a kérdést: "Már csak két dolog van, amivel kedveskedhetnék nektek, válasszatok. Ki akar tudni állva vizelni? Alig fejezte be a mondatot, amikor Ádám felugrott, hogy ezt elvegye. Nos Éva – szólt Isten –, akkor neked már csak a többszörös orgazmus marad."
Egyik legkedvesebb barátom, John, ha felhív, mindig megkérdezi, alkalmas-e nekem az időpont a beszélgetésre. Ha azt mondom , "nem", egy cseppet sem sértődik meg, sőt, mivel a barátom, elvárja, hogy inkább őszinte legyek, semmint a vonal másik végén "érvénytelenkedjek", és alig várjam, hogy letegye. Ennek a gesztusnak óriási előnyei vannak mindkettőnk számára: egyik, hogy amikor John hív, én soha nem rejtőzöm az üzenetrögzítő mögé, hanem mindig felveszem a kagylót, hisz tudom, hogy nem azonnal várja hosszas és osztatlan figyelmemet. Másik, hogy nem hazudunk egymásnak. Harmadik, hogy amikor viszont lehetőségem van rá, készséggel hallgatom őt meg, és örömmel halmozom el minden figyelmemmel, empátiámmal és lelki segítségemmel.
A mesenézés jó dolog, de a szülőknek nem árt időről időre tudatosítani a csemetéjében, hogy Hófehérke meg a herceg a fehér lovon csupán a Grimm testvérek agyszüleménye, a történetnek valós alapja nincs. És ha Hófehérke rendesen tanult és dolgozott volna, sosem szorult volna arra, hogy előbb eltartsák a törpék, utána meg megmentse a herceg.
Ha egy aerobikcsoportban abbahagyod a helyben futást, azt mindenki észreveszi. Ha a jógán elalszol, mindenki azt gondolja, hogy neked megy a legjobban a meditáció.
Szeretsz az ablakodnál ülni és figyelni a járókelőket? S amint figyelsz, jobbról látsz egy apácát, balról megpillantasz egy utcalányt és együgyűségedben így szólsz: "Mennyire nemes az egyik és milyen nemtelen a másik." Akkor csukd be szemed és hallgatózz egy ideig, hallani fogsz egy suttogó éteri hangot: "Az egyik az imában keres engem, a másik fájdalomban. De mindegyikük lelkében van hely az én szellemem számára."
Ha le tudnánk élni az életünket egy virágokkal teli paradicsomban is, miért van az, hogy inkább sírunk, szenvedünk, beleveszünk a szenvedély és a tombolás vad forgatagába, és a pokol tüzével kínozzuk magunkat.
Arra gondolt, hogy a halálban van valami nőies, és maga a "halál" szó oroszul is, franciául is nőnemű… meg kell nézni, a latinban hogy van… németül viszont "der Tod", vagyis hímnemű, ez furcsa… de nem, csöppet se furcsa, hiszen a halál náluk hősies, harcban érkező: kopják, íjak, durva sebek, szétszaggatott hús… Walhalla… De igazából így helyes: ilyen lágyan, könnyeden...