Egyik mezei sétáján, néhány lépésnyire maga előtt, felfedezett egy csigát. A csiga, mihelyt észlelte a közeledőt, sebesen a házába bújt.
A Pálcikaember nagyon szerette volna látni őt, leginkább a teleszkopikus szarvacskák érdekelték. Letérdelt, arcát a fűbe rejtette. Hajára bogarak szálltak, de ő mozzanatlan, merő tekintettel várta a szarvacskákat.
Nicsak, két csiga, állapított meg egy arra sétáló idegen.
Csiga hol vagy? Csiga hol vagy? Csiga biga merre jársz? Csiga biga, merre jársz? Azt hittem, hogy rám vársz Csak üres házadat hagytad itt Én okoztam a könnyeid Csiga, Biga, csiga biga, merre jársz?
Nem látom szemed többé már Hagytam, hogy elmenj, milyen kár Házadat felrakom a polcra Csiga biga, újabb trófea Csiga, Biga, nem emlékszem hogy ki voltál
Csiga ne sírj, csiga ne sírj, csiga biga ne sírjál Csiga ne sírj, hisz itt vagyok mondd el nekem, hogy mi bántott Letörlöm könnyeid S adok egy puszit, ha ez segít Csiga, Biga, csiga biga ne sírjál
Nem láttam szemed több napja mért bújsz el csöndes házadba? Ez a szám most csak is neked szól Csiga biga tudom, haragszol Csiga, Biga, csiga biga gyere ki
