Rád gondolok és a sírás folytogat, ha behunyom a szemem még látom az arcodat! Még hallom a hangod és érzem az illatod! Mintha még mindig itt lennél, a rabod vagyok!
A szerelmet nem hagytam hogy kinyíljon mint egy rózsa, mert akit szerettem volna, nem gondozhatja. Hogy visszanőni ne tudjon gyökerestől kitéptem, biztosra mentem, köré betonvárat építettem. A jövőt látom, fényt és vizet nem kapnak, így az idő múlásával majd a szirmok elhervadnak. Csak azt tettem amit a józanész diktál, a lelkem, birodalmam mostantól előtted csukva áll. Ezt fogadd el, mert azt szeretném hogy te boldog legyél, mert a vidámság benned az egyik legvonzóbb erény.
