Ha le tudnánk élni az életünket egy virágokkal teli paradicsomban is, miért van az, hogy inkább sírunk, szenvedünk, beleveszünk a szenvedély és a tombolás vad forgatagába, és a pokol tüzével kínozzuk magunkat.
Egyszerűen csak haza kéne menni, a zilált szobát rendbe tenni, tejet inni, kenyeret enni, lelassult szívvel áttelelni, s utána minden elvetélt virágot egyetlen éjjel megteremni!
A világ csalásokon nyugszik, az élet pedig csalódás, s ugyanígy csalódás a lélek is. Csak annyi esze legyen az embernek, hogy a kellemes csalódásokat megkülönböztesse a kellemetlenektől.
Ha mindig ugyanazokat az embereket látjuk, akkor a végén életünk részéve válnak. És ha az életünk részéve válna, végül még bele is akarnak szólni az életünkbe. Hogyha pedig nem viselkedünk az elképzeléseik szerint, megharagszanak. Ugyanis mindenki pontosan tudja, hogyan kell élnie a többieknek. Ezzel szemben soha nem tudják, hogyan éljenek ők maguk.
