Mindenféle gyöngéd emberi érzés átalakul a gyakorlatban önzéssé; bölcsebb, ha egyedül maradsz, még akkor is, ha ez néha nagyon fájdalmas és nehéz. Nincs nő, nincs barát, nincs emberi kapcsolat, mely idővel meg ne alázna.
A szeretet produktív tevékenység, magában hordja azt, hogy gondoskodunk valakiről (vagy valamiről), ismerjük őt, elfogadjuk és megerősítjük, örülünk neki - legyen az ember, fa, kép vagy akár egy gondolat. Életre-keltést, valami vagy valaki elevenségének növelését jelenti. Folyamat, mely újjáteremt és kiteljesít. Ha azonban a szeretetet a birtoklás módján éljük meg, ez a "szeretett" tárgy korlátozását, bebörtönzését vagy ellenőrzését jelenti. Az efféle szeretet fojtogató, bénító, fullasztó, gyilkos, nem pedig életadó.
Nincsen biztosabb gyilkosa a reménységnek, mint az, ha a sors szeszélye egy szempillantásra megvillantja előttünk elérhető közelségben azt, amire vágyakoztunk, majd midőn kezünket nyújtanánk érte, elkapja előlünk és elérhetetlen messziségbe rántja.
Elképesztően felkészültem az élet elhúzódó kicsinyességére. Lópikula sincs, amit várjak. Nulla, zéró, nuku, elsinkófált semmi. Az egyetlen gondolat, ami energiát ad, hogy valakinek az élete kevesebb lesz, ha én nem vagyok benne.
