A sötétben megütsz valakit, aki szeret, megüt valaki, akit szeretsz. Talán nincs is egyéb, csak ez. Nem folytatás, nem vég se kezdet csak ez a puha sötétség, ez a kemény ütés. A szeretet.
A boldogság nem olyan, mint egy totemoszlop, amit felállítanak valahol, és azután az már mindig ott áll. A boldogság halékony, illékony, finom dolog, ennél fogva nem is mindig ordibál, hogy hé, megjöttem, itt vagyok! Más szóval: jó szem kell hozzá, anélkül talán észre sem veszed, hogy a közeledben jár!
Áttetsző arany ingében ragyogva jött a nyári hajnal a réten át; azt hitte, hogy még alszom, mert mikor házam elé ért, elmosolyodott, körülnézett s a nyitott ablakon nesztelenül beugrott a szobámba, aztán könnyű ingét ágyamra dobva bebújt hozzám a takaró alá.
Startlaphoz
RSS