Az asztalka fölé hajol, mely közöttük áll, a kandalló előtt; egy pohárkába édes pálinkát tölt, s a bíborszínű, szirupos folyadékot nyelve hegyével ízleli. Aztán elégedetten visszaállítja a pohárkát az asztalra.

Márai Sándor - A gyertyák csonkig égnek