Mindenféle gyöngéd emberi érzés átalakul a gyakorlatban önzéssé; bölcsebb, ha egyedül maradsz, még akkor is, ha ez néha nagyon fájdalmas és nehéz. Nincs nő, nincs barát, nincs emberi kapcsolat, mely idővel meg ne alázna.
Egyik legkedvesebb barátom, John, ha felhív, mindig megkérdezi, alkalmas-e nekem az időpont a beszélgetésre. Ha azt mondom , "nem", egy cseppet sem sértődik meg, sőt, mivel a barátom, elvárja, hogy inkább őszinte legyek, semmint a vonal másik végén "érvénytelenkedjek", és alig várjam, hogy letegye. Ennek a gesztusnak óriási előnyei vannak mindkettőnk számára: egyik, hogy amikor John hív, én soha nem rejtőzöm az üzenetrögzítő mögé, hanem mindig felveszem a kagylót, hisz tudom, hogy nem azonnal várja hosszas és osztatlan figyelmemet. Másik, hogy nem hazudunk egymásnak. Harmadik, hogy amikor viszont lehetőségem van rá, készséggel hallgatom őt meg, és örömmel halmozom el minden figyelmemmel, empátiámmal és lelki segítségemmel.
Tapasztalatom szerint érdemes minden funkcióra más barátot tartani - az egyikkel kirándulni jó, mert bírja a strapát, a másikkal kulturálódni, mert minden múzeumban előre köszönnek neki, a harmadikkal vásárolni, mert hihetetlenül képben van a leárazásokkal kapcsolatban... A barátok eme széles spektruma jó azért, mert nem ununk rá egymás társaságára, és mert ha egyikük aktuálisan "kiesik", még mindig ott a többi vagyis a szeretet és a segítség nem válik kizárólagossá két ember között, a csoport megőrzi dinamikáját. Ezt általában mindenki megérti, mégis, amikor szerelmi kapcsolatról van szó, rendszerint azonnal el is feledkezik róla. A mai napig meglep, mi mindent képesek a nők elvárni a partnerüktől - legyen romantikus szerető, jó apa, álldogáljon türelmesen a próbafülke előtt, sportoljon, szeressen színházba és moziba járni, de nem ám akció-, hanem amolyan jófajta csöpögős "rózsaszín" filmekre, epedjen a lakberendezésért, és ami a legfontosabb: legyen tisztában azzal is, hogy a "barack" mégiscsak egy szín. Nem sok ez egy kicsit, hölgyeim? Ha ezt mind a párunktól várjuk, mi marad a barátoknak?
Tapasztalatom szerint érdemes minden funkcióra más barátot tartani - az egyikkel kirándulni jó, mert bírja a strapát, a másikkal kulturálódni, mert minden múzeumban előre köszönnek neki, a harmadikkal vásárolni, mert hihetetlenül képben van a leárazásokkal kapcsolatban...
Mintha valamikor, az álmainkban már találkoztunk volna, találkát beszéltünk volna meg, most pedig, a valóságban pontosan azt élnénk át, amit akkor megálmodtunk.
Egész életemben emlékezni fogok rád, és te is emlékezni fogsz rám... Akárcsak az alkonyatra, az ablakot verő esőre és mindarra, ami mindig a miénk, mert soha nem birtokolhatjuk.
Ez történik akkor, amikor két ember összebarátkozik. Vagy ha szerelmes leszel. Egyszerre felületessé válsz, és eltávolodsz a realitástól. Elveszíted a kritikai érzékedet, az önkritikát is, céltalan dolgok történnek, csak azért, mert te boldog vagy. Azért, mert örömöt érzel, és - ahogyan azt mindenki tudja - ez közel áll a butasághoz.
- Miért viselkedett úgy, különösen az első látogatásnál, mintha egyáltalán nem törődne velem? – Mert maga komoly volt és hallgatag, s nem volt hozzám egyetlen bátorító szava. – Olyan zavarban voltam! – Én is. – Legalább akkor beszélt volna többet velem, mikor eljött ebédre. – Az beszél többet, aki kevesebbet érez.
