Nincs még egy pillantás, mi vérem szítaná, Nincs még egy érintés, mi hangom fojtaná, És úgy ringatna el, hogy könnyű álmot szór, Olyan, mint Te, nincs még egy, tudom jól.
Csak ölelj át, mint féltett fészküket a fák S ha újra hív a vágy, majd én bújok hozzád Csak fogj úgy át, hogy tudjam, mindig itt leszel S hogy mellettem ébredsz fel
Az igazi szerelem felemel, és mindig többre sarkall. Lángra lobbantja szívünket, és békét teremt az elménkben. Te ezt tetted velem, és remélem, én is ezt tettem veled.
Mondd, hogyha kérném, hogy maradj velem. Mit válaszolnál, mondd el kedvesem. Nézd, fenn az égen a nap is megállt, Úgy figyel minket, várja a folytatást.
Hozzád szállnak gondolataim hallhatatlan Kedvesem! Élni egészen csak veled tudok, vagy sehogy! Hiányzol életem, mindenem! Csak is akkor bízhatunk a közös életben, ha higgadtan tekintünk a jövő felé! Oh szeress továbbra is, és soha ne kételkedj a te Ludwigod hű szerelmében!
Startlaphoz
RSS