Mindenféle gyöngéd emberi érzés átalakul a gyakorlatban önzéssé; bölcsebb, ha egyedül maradsz, még akkor is, ha ez néha nagyon fájdalmas és nehéz. Nincs nő, nincs barát, nincs emberi kapcsolat, mely idővel meg ne alázna.
Oké, rendben, ez az ő estéje, az ő születésnapja, és egész nap dolgozott, de azért mégis. több mind egy hete nem láttuk egymást. nem tudott volna legalább megkeresni? Vagy felállni, amikor meglátott? Rám mosolyogni? Vagy egyszerűen csak rám nézni? Mögé surrantam. – Nem, nem, szerintem is jó ötlet ketchupot keverni a paradicsomszószba. Íme, ezt a mondatot sugallta neki a vállára simuló kezem. Enjoy.
Furcsa társ a magány. Amink van, megoszthatatlanná válik. Amink hiányzik, kétszeresen hiányzik. A víz fölé hajolva tükörképünkben pirosabb és élőbb a vér, mint mibennünk, ha magányosak vagyunk.
Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle.
