A szerelmet nem hagytam hogy kinyíljon mint egy rózsa, mert akit szerettem volna, nem gondozhatja. Hogy visszanőni ne tudjon gyökerestől kitéptem, biztosra mentem, köré betonvárat építettem. A jövőt látom, fényt és vizet nem kapnak, így az idő múlásával majd a szirmok elhervadnak. Csak azt tettem amit a józanész diktál, a lelkem, birodalmam mostantól előtted csukva áll. Ezt fogadd el, mert azt szeretném hogy te boldog legyél, mert a vidámság benned az egyik legvonzóbb erény.
Tudnod kell, szeretlek, titkolatlanul, oly magától értetődően, miként lélegzetet veszek. Végül is, jó érzés ez nekem. Ám azért viszonzatlanul mégiscsak tök féloldalas.
- Szívem szerint arra kérnélek, hogy fogd magad, és menj el, minél messzebbre. És amikor távolodni látnálak, utánad kiáltanék: gyere vissza! Aztán elölről kezdeném. - Egyszer csak abbahagynád. - Amikor elmész? - Amikor visszajövök. - Így szeretnéd? - Mégsem így lesz...
Startlaphoz
RSS