A szerelem a legelvetemültebb gyilkos a világon: akkor is végez az áldozattal, ha megérinti, és akkor is, ha nem. De ez így nem pontos. Ő az elítélő és az elítélt. A kivégző, a penge, az utolsó pillanatban megkapott kegyelem, amikor elakad a lélegzet, és megpördül az égbolt a fejünk fölött, miközben azt gondoljuk: köszönöm, köszönöm, köszönöm, Istenem! Szerelem: megöl és megment egyszerre.
Szerintem a szerelem egy olyan kis izé, Amit senki sem látott, de valaki már érzett. Szélesvásznú igazi élvezet, vagy lerombol, Mint egy katonai gépezet.
Volt már, hogy széttártad a karod, és csak pörögtél, pörögtél nagyon sebesen? Hát, olyan a szerelem. Zakatol a szíved, és fejtetőre áll a világ, de ha nem vigyázol, ha nem szegezed a tekinteted egy nyugodt pontra, könnyen elszédülsz, tudod, és akkor nem látod, mi történik körülötted az emberekkel, és azt sem, hogy mindjárt elesel.