Nem hibbantam meg, csak éppen cáfolhatatlanul szerelmes vagyok, cáfolhatatlanul és visszafordíthatatlanul, amely utóbbi kifejezést a memóriám mintha a mai tévéhíradó szövegéből raktározta volna el.
Olyan nehéz leírni, hogy miről is van szó. Egyáltalán nem olyan, mint a szerelem első látásra. Inkább, mint… mint a gravitáció. Ha meglátod azt a valakit, akkor egyszerre nem a tömegvonzás ereje köt a földhöz többé. Hanem ő. És többé semmi más nem számít, csak ő. Egyszerűen mindent megtennél, bármivé lennél az ő kedvéért… Azzá válsz, amire neki a legnagyobb szüksége van: a védelmezője leszel vagy a szerelmese, a barátja vagy a testvére.
Hová rejted a csókod, a békességed?! Hány gyermek ébred belőlem, s belőled egymás öröme nélkül?!! Téged akarlak ékül, s magamat neked! Ha nem ezt, hát mondd meg, melyik életet tudnánk ezen kívül inkább, ölelve-tépve, egymásba égve, foggal, szívvel, vággyal oda adni, ...ha épp itt, és épp most, épp Téged szeretlek szeretni?!
Elnyúltunk az ágyon, a tiszta égbolt nézett ránk, mi egymást bámultuk. Sosem éreztem ehhez foghatót, s féltem, hogy többé nem érem be kevesebbel. Már nem harcoltam önmagammal, s nem kellett érte küzdenem. Odaadtam mindenemet, azt is, aminek létéről nem is tudtam. Gyengédek, találékonyak voltunk, nem szeretkeztünk: szerettük egymást. Túlmentünk minden határon...
Zsigereim belereszketnek. Torkomba szalad a szívem. Meg kell veszni, a pasas úgy hat rám, mint egy kisérleti atomrobbantás. Évek óta bizakodom, hogy egyszerre csak elmúlik. Be kell látnom végre: idülten szerelmes vagyok.
Tévedhetetlenül tudta, mi történik vele. Szálldosóan szerelmes. Amennyiben ez a gyűjtőneve az érzékeit tűzbe borító, testét-lelkét borzongató, képzeletét dúló-kápráztató, istenektől eredő, mesejó elvarázsoltságnak. Azt is bizonyosan tudta, hogy ez csak a kezdet. Most még csupán szerelmes, az érzékeivel. Hamarosan mindenestől beleszeret a pasasba, tulajdonságról tulajdonságra. Ez a megismerés lesz a vérbeli nagy kaland. Érezte, megtalál benne minden kedvére valót, amit régóta keresett-hiányolt kapcsolataiban. Légiónyi jel vallott arra, hogy ez a példány az ő másik fele, lényének férfias kiegészítője, általa lesz teljesen nő, s az élete gömbölyű. Mellette sokat nevethet, lehet komoly, játékos, szabad, és megbízhat benne; ez a férfi figyel rá, sosem próbálná őt megmásítani, társalgásuk valódi párbeszéd. Úgy tetszett, e rendkívüliség-érzet csodaszerűen kölcsönös. Halleluja!
