Kezem feléd nyújtom, szívem neked adom, Melyet soha vissza nem kérek, Szeress egy életen át úgy, mint ahogy én téged, Akkor is, ha megöregszünk, és Akkor is, ha már nem élek.
Amikor megszólal az orgona zenéje, Elhangzik mindkettőnk ajkán az igen, Sorsunk ekkor eggyé forr majd össze. Szeretni akarlak és megtartani, mindörökre, Kezem feléd nyújtom, szívem neked adom, Melyet vissza soha nem kérek. Szeress egy életen át, úgy, mint én téged, Akkor is ha megöregszünk, És akkor is, ha már nem élek.
Sorsunk egybeforr, együtt megyünk tovább, Az élet viharában Te vigyázol reám. Köszönöm, hogy szeretsz, s hogy hiszel bennem, S hogy megosztod az életed velem.
Ha majd aranygyűrű ragyog az ujjadon, S édesanyád szívét marja a fájdalom, Mert azt hiszi, elvisznek messzire, S rajta kívül nem fog szeretni már senki se. Becsüld meg jól azt az aranykarikát, Mert cserébe hagytad el édesanyád.
