Akik kitalálták a Sátánt, azért tették, hogy a megfélemlített emberek teljesítsék a parancsaikat; mert ha nem engedelmeskednek, akkor nem lehetnek egyek Istennel. A bűnösnek bélyegzés, a pokol örök tüzével fenyegetőzés csak a megfélemlítés eszköze.
A vallás másik fontos feladata természetesen az, hogy megpróbáljon értelmet találni ebben a kaotikus világban, és hogy megmagyarázza azokat az érthetetlen eseményeket, melyeknek naponta szemtanúi vagyunk: az ártatlanok szenvednek, míg a bűnösöket megjutalmazzák - hogyan értelmezzük mindezt?
Az évek során kifejlesztettem saját vallásomat, és megalkottam a Jóindulatú Istent. A Jóindulatú Isten nem törődött a káromkodással és a füllentéssel sem. A Jóindulatú Isten a hívő szívét nézte, és onnan állapította meg, hogy az igazán fontos dolgokban mennyire engedelmes vagy kicsapongó. Az én világnézetem szerint Isten és a Mikulás nem irányították az emberek életét a mindennapi ügyekben. Ez persze azt jelentette, hogy a felesleges kilók leadásakor sem számíthattál rájuk.
A vallás kénytelen a törvényt használni, hogy azáltal felhatalmazást adjon önmagának, és hogy ellenőrzése alatt tartsa azokat az embereket, akikre csupán a fennmaradása érdekében van szüksége.
A pokol az öröm ellentéte. A beteljesületlenség. Hogy tudod ki és mi vagy, és elmulasztod megtapasztalni. A pokol: kevesebbnek lenni. Olyan hely azonban nincsen, ahogy a poklot elképzelitek, ahol örökké égő tűzben égtek, és soha véget nem érő kínokat kell kiállnotok. Miféle célom is lehetne vele?
Szeretsz az ablakodnál ülni és figyelni a járókelőket? S amint figyelsz, jobbról látsz egy apácát, balról megpillantasz egy utcalányt és együgyűségedben így szólsz: "Mennyire nemes az egyik és milyen nemtelen a másik." Akkor csukd be szemed és hallgatózz egy ideig, hallani fogsz egy suttogó éteri hangot: "Az egyik az imában keres engem, a másik fájdalomban. De mindegyikük lelkében van hely az én szellemem számára."